Thursday, October 2, 2008

Crime and punishment


Na, csak valamit gyorsan a bűn és bűnhődésről. Most fejeztem be tegnap. Tetszett. Talán annyira is, hogy szimpátiából én is beteg lettem, ahogy a könyv elején volt Raszkolnyikov elég sokáig. Azt hiszem azt nem kell részleteznem, hogy miről szólt a könyv... Amit viszon nem tudtam, és csak a könyv elolvasása után tudtam meg, az az volt, hogy Raszkolnyikov a tettével valami olyasmit akart kifejezni, hogy ha az ember elég jótettet visz véghez, akkor ha el is követt valami bűncselekményt, az nem számít olyan komolynak. Plussz, majd ezt befejezem, mert a könyvben maradt a jegyzetem és nem tudom még mire jöttem rá, nem emlékszem :S Sorry.
UPDATE: Valami olyasmit akart kifejezni, hogy aki bűnt követ is el, de azzal jót tesz a társadalomnak (nagyobb jót, mint maga a bűn) az megbocsátható. Erre több utalás is található a könyvben és Raszkolnyikov tettén keresztül is ezt fejezi ki. (Megemlít emelett államfőket is -Napoleon-, akik szintén tettek rosszat és ennek ellenére híresek lettek... jóértelemben.)
Gondolatok a könyvből:
  • "A betegség szüli-e a bűntettet, vagy magának a bűntettnek sajátos természetéből következik, hogy mindig együtt jár valami beteges folyamattal?"
  • "A halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogyha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni...élni...élni...Akárhogyan is, de élni." (utalás V. Hugo A párizsi Notre Dame c. regényéből)
  • "Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön."
  • "Én is elfogadom, hogy kísérteteket csak a betegek látnak, de ez mindössze annyit bizonyít, hogy másnak, mint betegnek nem jelenhetnek meg, és nem azt, hogy kísértetek egyáltalában nincsenek."
UPDATE: A félreértesek elkerülése végett, természetesen ezek Dosztojevszkij gondolatai :)

1 comment:

Marianna von Birken said...

Imádom ezt a könyvet!!! Hiszem, hogy nem lesz még egy, amely ilyen katartikus élményben részesít! Nem rég olvastam el harmadjára, de már most úgy hiányzik Raszkolnyikov, mint egy falat kenyér...